A közhitelesség letéteményesei a magyar történelem során többször változtak. A XIII. századig a poroszló, majd a hiteleshelyek, a XIV. századtól a hiteleshelyek mellett a közjegyzők látták el ezt a feladatot.
Anjou-házi királyaink uralkodása alatt jelenik meg hazánkban a közjegyzőség intézménye. A Nápolyból hozzánk érkező Anjou család hatalmát megszilárdítandó, a hazánkba küldött Gentilis bíboros kíséretében több közjegyzőt is találhatunk. Ezek a közjegyzők – követve a bíborost – sorra készítik a különböző okleveleket. Közjegyzői okirat készül Károly Róbert királlyá koronázásáról, valamint Csák Máté azon nyilatkozatáról, mellyel az Anjou uralkodót Gentilis rábeszélésére királynak ismeri el.
A közjegyzőség hazánkban 1526 előtt igazi jelentőséget magának csak az egyházi bíróságok eljárása során nyert. A pecsét tekintélye és a hiteleshelyek kielégítő működése idegenné tette a közjegyzői okiratot, melyre sokszor pecsétet függesztettek.
A XV. században a közjegyzői okirat már eléggé elterjed és magyar közjegyzők is szerkesztenek okiratokat. Az oklevelet az intézkedő nevében fogalmazták meg, aki ráteszi az okiratra pecsétjét, és a közjegyző csak a szokásos záradékban szólal meg. Gyakran találkozunk a hiteleshelyek és közjegyzők együttműködésével, azaz a hiteleshely által elkészített okiraton a közjegyző záradékot helyez el és ezáltal az alkalmas lesz mind az egyházi, mind a világi bíróságok előtti felhasználásra.
A közjegyző alapvetően kétfajta okiratot készített. Az egyiket mint közhiteles személy (publica persona), a másikat mind az egyházi bíróság jegyzője állítja ki. Ez utóbbit a bíróság elnöke is megerősíti, a másikon a közhitelességet egyedül a közjegyzői kézjegy és záradék jelenti.
A közjegyzők kinevezésüket csak kivételes esetben nyerték közvetlenül a pápától vagy a császártól, általában egy pápai vagy császári felhatalmazott nevezte ki őket. A közjegyzői tisztségre emelés ünnepélyes külsőségek között zajlott le. A jelöltek először esküt tettek arra, hogy hűek lesznek kinevezőjükhöz, a reájuk bízott titkokat megőrzik és hamis dolgokról nem szerkesztenek okiratot. Az eskü után a megbízott átnyújtotta nekik foglalkozásuk jelképeit; a gyűrűt, a tollat és tintatartót és a kegyelem csókjával felhatalmazta őket a szabad működésre. A kinevezettek valószínűleg a közjegyzők tanítványai közül kerültek ki.
Hazánkban a közjegyzők nem tömörültek Németországhoz hasonlóan kollégiumokba, valószínűleg azért, mert itt is elsősorban a klerikusok közül kerülnek ki. A közjegyzők városi jegyzőként, az egyházi pereket intéző szentszékek mellett delegált egyházi bírák mellett, mint jegyzők és pápai követek kíséretében működtek.
A mohácsi vész után a közjegyzőség intézménye csak az 1849 utáni szomorú, de a jogfejlődés szempontjából termékeny időszakban bukkan fel újra. Császári nyíltparancs terjesztette ki 1858. február 7-én az 1855. évi osztrák közjegyzői rendtartás hatályát Magyarországra is.
A közjegyzői rendtartás legfőbb érdeme az volt, hogy meghonosította hazánkban is a közjegyzőséget. A francia közjegyzőség bizonyos elemei találhatók meg benne, de csak felemás módon átvéve. Szervezeti, önkormányzati része oly gyenge, hogy szinte szóra sem érdemes. A rendtartásnak nem volt ideje meggyökereznie a magyar talajban, mert alig másfél év után, 1861. február 15-én az Országbírói értekezlet hatályon kívül helyezte azt, visszaállítva a hiteleshelyek régi jogait Erdély és Fiume kivételével, ahol 1875. augusztus 1-ig, hatályban maradt az 1858. évi közjegyzői rendtartás.
Az országbírói értekezletet követően a gazdasági élet képviselői javasolták a közjegyzőség intézményének újbóli meghonosítását. Az országgyűlésben a törvényjavaslatot hosszú vita 1874-ben sikerült csak elfogadni, mint XXXV. törvénycikket, a közjegyzői okirati kényszer híveinek győzelmével.
Az elfogadott 1874. évi XXXV. törvényt hamarosan módosította az 1896.évi VII. törvénycikk a gyakorlat igényeinek megfelelően. A módosított 1874. évi XXXV. törvény 1949-ig meghatározta a közjegyzők működésének kereteit. A törvény szerint közjegyzőket az igazságügy-miniszter nevezte ki (a javaslatban még a császár szerepelt a bírákhoz hasonlóan). Az állások betöltését pályázat előzte meg. A közjegyzőséghez szükség volt jogi végzettségre, és az ügyvédi- bírói vizsgán is túl kellett lennie a jelöltnek. Közjegyző csak teljes jogú magyar állampolgár lehetett, aki feddhetetlen jellemű, csőd vagy gondnokság alatt nem áll, bírja az állam hivatalos nyelvét és legalább két éves közjegyzői gyakorlatot igazol. A törvény részletesen szabályozta az összeférhetetlenségi szabályokat, de az elfogultság eseteiről nem szólt.
A közjegyzők számát és székhelyét az illetékes közjegyzői kamara meghallgatása után az igazságügy-miniszter határozta meg. Az állások betöltése pályázat útján történt, majd a kinevezés után a közjegyző biztosítékot tett le / Budapesten 7000 Ft értékben/. Az illetékes törvényszék nyilvános ülésén hivatali esküt tett, bemutatta pecsétjét és hitelesített névaláírását, s végül közzétette irodája megnyitásának napját.
A kinevezés a közjegyzőt a közokiratoknak csak magyar nyelven való kiállítására jogosította fel, más nyelvre megfelelő nyelvtudás alapján az igazságügy-miniszter adhatott engedélyt. A kar utánpótlását a közjegyzőjelöltek képezték. A közjegyzőjelöltség feltételéül szabták a jogvégzettséget és legalább az első jogtudományi szigorlat letételét. A már ügyvédi vagy bírói vizsgát tett jelölt egy, illetve két évi gyakorlat után, a közjegyzői kamara jóváhagyásával főnökét távollét vagy betegség esetén teljes hatáskörrel helyettesíthette. Akadályoztatás esetén a kamara rendelt helyettest. A jelölteket attól függően sorolták két csoportba, hogy tettek-e szakvizsgát és megfelelő közjegyző-helyettesi gyakorlati idővel rendelkeznek-e vagy sem. Csak az a helyettes járhatott el teljes jogkörben a közjegyző helyett, aki megfelel a közjegyzővé válás követelményeinek.
Az 1874. évi XXXV. tc. elrendelte, hogy a közjegyzők területi közjegyzői kamarákba tömörüljenek. A törvénycikk szerint a kamarák számát és székhelyeit az érdekelt közjegyzők meghallgatása után az igazságügy-miniszter állapítja meg. Az 1875. évi XXXV. tc. kimondotta, hogy a közjegyzők összessége alkotja a közjegyzői testületet, amelynek érdekképviseleti, felügyeleti és igazgatási szerve a közjegyzői kamara.
A közjegyzői kamarák száma eleinte megegyezett az ítélőtáblák számával, és a közjegyzői kamara területi illetékessége azonos volt az ítélőtáblai kerülettel. Ez azonban a későbbiekben módosult. A kamara igazgatási és felügyeleti hatásköre alapján eljárt a közjegyzői állások betöltése érdekében: pályázati hirdetményt tett közzé, összegyűjtötte és véleményre felterjesztette az igazságügy-miniszterhez a beérkezett pályázatokat, átvette és őrizte a közjegyzői biztosítékot. Jegyzéket vezetett a közjegyzőkről, helyetteseikről és a közjegyzőjelöltekről, minősítéseket készített és kinevezés esetén a közjegyzők ünnepélyes fogadalmát kivette. A kamara engedélye volt szükséges a közjegyzők helyettesítéséhez, székhelyről való távozásukhoz. A kamara biztosította a közjegyzői munka folyamatosságát és ennek érdekében, szükség esetén, hivatalból küldött ki helyettest. A kamara felügyelte a törvényszabta követelmények betartását is, ha a közjegyzők valamelyike érdemtelenné vált megbízatására, úgy a kamara kezdeményezte az elmozdításához szükséges eljárást. A kamara felügyeleti jogköre alapján évente ellenőrizte a közjegyzők ügyvitelét, irodáját és irattárát. Szabálytalanságok esetén a kamara kezdeményezte az elmozdításához szükséges eljárást. Kisebb szabálytalanság esetén a kamara intést vagy pénzbírságot állapíthatott meg. Fegyelmi ügyekben a kamara volt a kezdeményező, mivel a közjegyzői mulasztásokkal kapcsolatos összes bejelentés a kamarához érkezett be. A közjegyző fegyelmi tanácsban, amely a kamara két tagjából állt, indult meg a mulasztó közjegyző ellen az eljárás. A fegyelmi tanács határozata ellen másod- és utolsó fokú fellebbezést a Kúria fegyelmi bíróságához lehetett benyújtani.
A közjegyzői kamara szervezetileg független volt az államapparátustól, az általa ellátott igazgatási, felügyeleti és fegyelmi tevékenység mégis bizonyos hatósági jelleget adott a kamarának. A kamarához tartozás minden közjegyzőre kötelező volt és a tagság kinevezéssel vagy áthelyezéssel keletkezett. A kamarai tagoknak vagy a közgyűlésnek a kamara szervezetének megváltoztatásához, a kamara feloszlatásához joguk nem volt. A kamara feletti felügyeletet az igazságügy-miniszter látta el.
A közjegyzői kamara feloszlatására a közjegyzői intézmény 1950-ben bekövetkezett átszervezésekor került sor. 1945. után a közjegyzők az addigi jogszabályok alapján folytatták működésüket. Változást, az intézmény újjászervezését csak a 4.090/1949. / VI.14./ Kor. sz. rendelet hozott. Az eddigi magánközjegyzői intézmény megszűnt, a közjegyzői és közjegyzőhelyettesi állások állami közszolgálati állásoknak minősültek. Ezzel egyidejűleg megszüntették a közjegyzői kamarákat, a közjegyzők és helyetteseik a járásbíróságok ítélőbíráival estek a felügyelet és a fegyelmi jog szempontjából egy tekintet alá. A rendelet újra szabályozta a közjegyzői és helyettesi kinevezések feltételeit és lefektette azt az elvet is, hogy a közjegyzőt az igazságügy-miniszter más közjegyzői állásra beleegyezése nélkül is áthelyezheti.
1949-től – a kormányrendelet végrehajtása tárgyában kiadott 76.000/1949. /IX.27./ IM. sz. rendeletben foglaltak alapján – a közjegyzők a járásbíróságok mellett működtek, a fővárosi kerületi bíróságokhoz kinevezett közjegyzők pedig 1956-tól összevont irodában, a Budapesti Állami Közjegyzők Irodájában tevékenykedtek. Illetékességük a főváros egész területére kiterjedt. A közjegyzők helyzetét nagyon szerteágazóan szabályozták, törvényi szinten csak deklaratív jelleggel (1972. évi IV. törvény), elrejtve a lényeges rendelkezéseket a könnyebben változtatható alacsonyabb rendű jogszabályokba.
A magyar közjegyzőség történetében az 1991. évi XLI. törvény hozott gyökeres fordulatot, visszaállítva a latin típusú közjegyzőség intézményét, újra megteremtve a hagyományos kamarai rendszert. A közjegyzőség ma, a hagyományos közjegyzői tevékenységeken kívül a magánjogi gyakorlat minden területén részt vesz a jogéletben. A Magyar Országos Közjegyzői Kamara megteremtette a Végrendeletek Országos Nyilvántartását, vezeti az ingókon és vagyonon alapított zálogjogok közhiteles nyilvántartását.
A közjegyzőség az elmúlt években visszaszerezte régi tekintélyét, újra megtalálta helyét a jogalkalmazók között a jogkereső közönség teljes megelégedésére.
A törvény közhitelességgel ruházza fel a közjegyzőt, hogy a jogviták megelőzése érdekében pártatlan jogi szolgáltatást nyújtson ügyfeleinek. A közjegyzői kar célja az, hogy minden, hatáskörébe tartozó ügyben a jog vita nélküli érvényesülését segítse elő.
A közjegyző a jogszabály által meghatározott hatáskörében az állam igazságszolgáltató tevékenysége részeként jogszolgáltató hatósági tevékenységet végez. A közjegyző a hatáskörébe utalt eljárásokkal kapcsolatban – az esélyegyenlőség biztosításával – kioktatással segíti az ügyfeleket a jogaik gyakorlásában és kötelezettségeik teljesítésében.
A közjegyző tehát olyan felkészült jogász szakember, aki a jogszabályoknak megfelelően, az ügyfelek jogainak vitán felül álló érvényesítése érdekében fejti ki tevékenységét. Az ország egész területén működő közjegyzői kar munkája során a függetlenség, pártatlanság, szakszerűség érvényesülése mellett a jogviták peren kívül történő elintézéséért tevékenykedik, mindezt a közjegyzői kar jelmondata is tükrözi: Jog vita nélkül.
A közjegyzői szolgálat
A közjegyzőt az igazságügyi miniszter nevezi ki határozatlan időre. A közjegyzői kinevezés előfeltétele az állam- és jogtudományi egyetemi végzettség, a jogi szakvizsga és a megfelelő szakmai gyakorlat. Minden közjegyző kötelezően rendelkezik tehát a hivatásához szükséges jogi ismeretekkel, eljárása során csak a törvénynek van alávetve, és nem utasítható. Több érdekelt fél esetén a közjegyző egyik felet sem képviseli, hanem valamennyi fél pártatlan tanácsadójaként jár el, ugyanakkor még erre irányuló felkérés esetén sem nyújthat segítséget jogszabályba ütköző vagy tisztességtelen ügyletekben.
A közjegyző tehát olyan független és pártatlan hatóság, aki a jogszabályoknak megfelelően, az ügyfelek jogainak vitán felül álló érvényesítése érdekében fejti ki tevékenységét.
A közjegyzők működésének felügyelete
A közjegyzők tevékenységét az igazságügyi szervek, illetve igazgatási jogkörben eljárva a területi közjegyzői kamarák ellenőrzik. Ennek megfelelően, a közjegyző eljárásának törvényességét a közjegyző székhelye szerint illetékes törvényszék elnöke felügyeli, melynek keretében elrendelheti a közjegyző tevékenységének kamarai vizsgálatát. A közjegyzők ügyvitelének, hivatali működésének és magatartásának rendszeres ellenőrzése a területi közjegyzői kamara elnökségének feladata.
Közhitelesség
Az állam főhatalmának egy részét a közjegyzőségre ruházta, amely a közjegyzői tevékenység vonatkozásában a valódiság fennállásának vélelmét jelenti, vagyis azt, hogy a közjegyzői tevékenység eredményét – például a közokirat vagy közhiteles nyilvántartás tartalmát – nem kell vizsgálni, meg lehet bízni a benne foglaltakban, valódinak kell elfogadni.
Teljes körű jogi szolgáltatás
A közjegyzői okiratba foglalt jognyilatkozatokkal vagy jogügyletekkel összefüggésben az esetek nagy részében a közjegyzőnek még további teendői is vannak, amennyiben az előtte kötött jogügyletek létrejöttéhez más szervek (földhivatal, cégbíróság, gyámhatóság és más közigazgatási hatóságok) eljárása is szükséges.
A közjegyzői szolgáltatás teljeskörűsége tehát azt jelenti, hogy a közjegyző a hatósági eljárásokban is képviseli az ügyfelet, így elkerülhető a hosszas utánajárás, a fáradságos ügyintézés.
Közjegyzői díjak
A közjegyzői díjszabásról szóló 22/2018. (VIII. 23.) IM rendelet a közjegyzők részére a díjtételek kötelező alkalmazását írja elő, ami garantálja az ügyfelek védelmét. Emellett bizonyos eljárásokban (pl.: fizetési meghagyásos eljárás, Hitelbiztosítéki Nyilvántartással kapcsolatos eljárások) az adott eljárásra vonatkozó külön jogszabály határozza meg a közjegyző díját.
A közjegyzői díjak általában az ügyértéktől (például vételár, bérleti díj, kölcsönösszeg stb.) függenek. Minél magasabb az ügyérték, annál alacsonyabb a díj százalékban megjelölt értéke. Ha az ügyérték nem állapítható meg, úgy a munkadíjat a közjegyzői tevékenységre fordított idő alapulvételével kell megállapítani. A díjakról részletesebben az egyes eljárások kapcsán a közjegyzői díjszabás menüpontban olvashat.
Titoktartás
Ami személyes, az egyúttal bizalmas is. A közjegyző az eljárásai során teljes körű titoktartás mellett gondoskodik arról, hogy ami személyes, az bizalmas maradjon.
A közjegyzőt és munkatársait az eljárás során tudomásukra jutott minden adat és tény tekintetében titoktartási kötelezettség terheli. Ez a kötelezettség a közjegyzői működés megszűnése után is fennáll. A közjegyző az eljárása során tudomására jutott titkot – még a hatóságoknak is – alapvetően csak az ügyfelek hozzájárulásával szolgáltathatja ki.
Közreműködés megtagadása
A közjegyző köteles megtagadni a közreműködését, ha az kötelességeivel nem egyeztethető össze, így különösen, ha közreműködését olyan jogügylethez kérik, amely jogszabályba ütközik, vagy jogszabály megkerülésére irányul, illetőleg amelynek célja tiltott vagy tisztességtelen.
Ha a közjegyző az eljárása során aggályos körülményt észlel, de a közreműködés megtagadására nincs ok, köteles e körülményre a fél figyelmét felhívni és ezt az iratban feltüntetni. Ha a fél ez ellen tiltakozik, a közjegyző a közreműködést megtagadja.
A törvény így garantálja azt, hogy a közjegyző kizárólag olyan jogügyletek esetén működjön közre, amelyek mindenben megfelelnek a hatályos jogszabályoknak.
A közjegyző által készített irat: közokirat
A közjegyzők legfontosabb feladatai közé tartozik a különböző szerződések (például kölcsön-, öröklési-, tartási-, házassági vagyonjogi-, ajándékozási-, adásvételi-, vagy éppen bérleti szerződések, stb.), továbbá a jognyilatkozatok (például végrendeletek, tartozáselismerő- és egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatok, meghatalmazások stb.) közjegyzői okiratba foglalása. Okirat-szerkesztési eljárás és a végrehajtás elrendelése. A közjegyzői okirat nem selejtezhető, így az nem is veszhet el.
A közjegyzői okiratba foglalt szerződés alapján közvetlen bírósági végrehajtásnak van helye, ha a kötelezett nem teljesít. Amennyiben a szerződéses partner nem teljesíti a szerződésben vállalt kötelezettségét, úgy a hosszadalmas bírósági eljárás helyett közvetlenül bírósági végrehajtás kezdeményezhető az okiratot készítő közjegyzőnél. A közjegyzői okirat így alkalmas arra, hogy a feleket szerződésszerű magatartásra kényszerítse a megállapodásukban foglalt rendelkezések közvetlen végrehajtásával. A közokirattal tehát egy későbbi per kockázatát is kizárhatják a felek, ezzel pedig időt és pénzt takaríthatnak meg.
A közjegyzői okirat egyúttal különleges bizonyító erővel is bír, azaz a benne foglalt tényeket és eseményeket közhitelesen tanúsítja. A közjegyzői okirat, mint közokirat teljes körűen bizonyítja a benne foglalt rendelkezéseket, továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozatok megtételét, idejét és módját.
A közjegyzői okiratnak tehát különleges bizonyító ereje van arra nézve is, hogy a szerződéses nyilatkozatot az okiratban szereplő személy megtette, mégpedig akkor, ott és olyan módon, ahogyan az a közokiratban szerepel.
Végintézkedések
A közjegyző különösen jártas a végintézkedések elkészítésében.
A közjegyzőnél őrzött végintézkedés garancia a végrendelet biztos előkerülésére és a végrendelkező akaratának feltétlen érvényesülésére.
A közjegyző által készített és letétbe vett végintézkedés ténye bekerül a Végrendeletek Országos Nyilvántartásába ( Végrendeletek Országos Nyilvántartása (VONY), amely elektronikus rendszert a Magyar Országos Közjegyzői Kamara működteti. A hagyatéki ügyben eljáró közjegyző a rendszer lekérdezésével tudomást szerez az örökhagyói végintézkedés létéről és intézkedik annak beszerzése iránt. A közjegyzői okiratba foglalt végintézkedés biztosan érvényesül.
Hitelesítés, tanúsítványok
A közjegyző aláírást és másolatot is hitelesít, aláírási címpéldányt készít, közhiteles nyilvántartások tartalmát tanúsítja, vagyis cégkivonatot és egyéb társasági iratokat, tulajdoni lapot, zálogjogi- vagy élettársi kapcsolatra vonatkozó tanúsítványt állít ki.
A közjegyző a fenti hitelesítések mellett az egyéb jogi jelentőségű tényeket is közhitelesen tanúsítja, így a közjegyző által készített tanúsítványok segítségével a közjegyző jelenlétében történt tények és események is közokirati bizonyító erővel igazolhatóak. Legyen szó testületi ülésen történt események, például gazdasági társaság közgyűlésének tanúsításáról, árverésről, versenytárgyalásról, sorsolásról, váltóóvásról, vagy éppen egy adott személy életben létének tanúsításáról: a közjegyzői tanúsítványok segítségével felidézhetőek és rögzíthetőek a gyorsan múló tények.
Hagyatéki eljárás, öröklési bizonyítvány
A hagyatéki eljárás lefolytatása szintén közjegyzői hatáskörbe tartozik. A hagyatéki eljárásban a közjegyző eljárása a bíróság eljárásával azonos hatályú, melynek során az ember halálával bekövetkező hagyatéki vagyon átszállását – az örökösként érdekelt személyeknek és a hagyaték egyes vagyontárgyaira való öröklési jogcímüknek a megállapításával – a közjegyző által hozott végzések biztosítják.
A hagyatéki eljárás célja tehát az, hogy az örökléssel kapcsolatos valamennyi kérdés jogvita nélkül rendeződjék, és ehhez az érdekeltek a kellő jogi tájékoztatást is megkapják.
A törvényben előírt feltételek fennállása esetén a közjegyző öröklési bizonyítványt is kiállíthat, ha csak az ügyfelek örökösi minőségét kell igazolni.
Okirat, pénz és értékpapír megőrzése
A közjegyzőt a törvény okirat (Okirat bizalmi őrzése), pénz és értékek megőrzésére (Pénz, értéktárgy és értékpapír bizalmi őrzése) hatalmazza fel. Pénz és érték bizalmi őrzésére a közjegyző akkor jogosult, ha erre az ügyfelek a közjegyzői okirat készítése során, azzal összefüggésben megbízást adtak a részére.
A bizalmi őrzés intézménye a szerződési feltételek teljesítésének biztosítéka. A közjegyző az őrizetében lévő értékek kezeléséről szigorú nyilvántartást vezet, az értékek kezelését pedig a területi közjegyzői kamara folyamatosan ellenőrzi.
Nemperes eljárások
Az okiratszerkesztési és a hagyatéki eljárás mellett a közjegyző számos további nemperes eljárás lefolytatására is jogosult:
a bejegyzett élettársi kapcsolat közjegyző általi megszüntetése (Bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetése),
a hitelbiztosítéki nyilvántartásba a felek regisztrációja és a nyilatkozatok rögzítése (Hitelbiztosítéki Nyilvántartás (HBNY)),
a közjegyző előtti egyezségi eljárás,
a közjegyző előtti előzetes bizonyítás (Előzetes bizonyítás), igazságügyi szakértő kirendelése (Igazságügyi szakértő kirendelése),
a közjegyző letéti eljárása (Közjegyzői letét) (Teljesítési letét) (gkZONY – Egyedi azonosításra kétséget kizáróan alkalmas ingó dolgok zálogjogi nyilvántartása),
Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásának vezetése (Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartása (ÉNYNY)),
értékpapír és okirat semmissé nyilvánítása (Értékpapír és okirat semmissé nyilvánítása),
Házassági és Élettársi Vagyonjogi Szerződések Elektronikus Nyilvántartásának vezetése (Házassági és Élettársi Vagyonjogi Szerződések Nyilvántartása (HÉVSZENY)),
Magyar és európai fizetési meghagyásos eljárás (Európai fizetési meghagyásos eljárás (EUFMH)),
végrehajtás közjegyző általi elrendelése (Végrehajtás elrendelése közjegyző által),
Végrendeletek Országos Nyilvántartásának vezetése (Végrendeletek Országos Nyilvántartása (VONY)),
valamint
Zálogjogi Nyilvántartás vezetése (Zálogjogi Nyilvántartás (ZONY)).
Tájékoztató a közjegyzői díjszabásról
Az itt található információk csupán tájékoztató jellegűek! Az Ön eljárásáért fizetendő díj konkrét összegét minden esetben az eljáró közjegyző tudja – adott esetben az eljárás végén – meghatározni. A fizetendő összeg kapcsán keresse az eljáró közjegyzőt, mivel az itt feltüntetettekhez képest az alacsonyabb vagy magasabb is lehet! A közjegyző részére fizetendő díj nem minősül illetéknek, így az illetékekre vonatkozó szabályok, kedvezmények a közjegyzői díjak esetén nem érvényesülnek!
Általános tájékoztató
A közjegyzői díjak közös szabályai
A közjegyzői díjakat 2019. július 1-től elsősorban a közjegyzői díjszabásról szóló 22/2018. (VIII. 23.) IM rendelet (a továbbiakban: díjrendelet) határozza meg, de vannak más jogszabályok is, amelyek egyes eljárások díjairól rendelkeznek. Nem tartozik a díjrendelet hatálya alá a fizetési meghagyásos eljárás, az európai fizetési meghagyásos eljárás, valamint a végrehajtási eljárás, amelyek díjtételeit külön jogszabályok: a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény, illetve a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) szabályozzák. A közjegyzői díjazás tehát nem alku kérdése, hanem jogszabályban meghatározott tételekből tevődik össze, és annak megfizetése kötelezettség, amelytől a közjegyző sem térhet el.
Továbbá a közjegyző díja nem illeték, így e vonatkozásban sem alkalmazható az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény. Előfordul, hogy egy közjegyző előtti eljárás során illetéklerovásra hívják fel a felet, ám ez mindig akkor történik, ha bíróság elé kerül az ügy, például fellebbezés folytán.
A közjegyzői díj elemei
Általában a közjegyzői díj a következő tételek összegéből áll:
– munkadíj (ügyérték vagy a tevékenységre fordított idő alapján vagy jogszabályban meghatározott fix összeg szerint) és
– költségtérítés (költségátalány, valamint a készkiadások).
Munkadíj az ügyérték alapján
Amennyiben a közjegyzői tevékenység tárgyának értéke (azaz az ügyérték) megállapítható, a közjegyző munkadíját ennek alapján kell kiszámítani. A
munkadíj alapja a tevékenység tárgyának a munkadíj esedékességekor fennálló, terhek figyelembevétele nélkül számított értéke.
Visszatérő szolgáltatások, vagyoni értékű jogok értékét azok egyévi értékének alapulvételével kell figyelembe venni, amennyiben határozatlan időre kötik a szerződést az ilyen ügyben, úgy az egyévi érték háromszorosa irányadó, határozott idejű szerződés esetén pedig a határozott időre eső szolgáltatási összeg.
Az ügyértékhez igazodó általános munkadíj összege:
a) 20.000 Ft-ot meg nem haladó ügyérték esetén 5.500 Ft
b) 20.000 Ft feletti, de 50.000 Ft-ot meg nem haladó ügyérték esetén 5.500 Ft és a 20.000 Ft feletti rész 4%-a;
c) 50.000 Ft feletti, de 100.000 Ft-ot meg nem haladó ügyérték esetén 6.700 Ft és az 50.000 Ft feletti rész 3%-a;
d) 100.000 Ft feletti, de 500.000 Ft-ot meg nem haladó ügyérték esetén 8.200 Ft és a 100.000 Ft feletti rész 2%-a;
e) 500.000 Ft feletti, de 5.000.000 Ft-ot meg nem haladó ügyérték esetén 16.200 Ft és az 500.000 Ft feletti rész 1%-a;
f) 5.000.000 Ft feletti, de 10.000.000 Ft-ot meg nem haladó ügyérték esetén 61.200 Ft és az 5.000.000 Ft feletti rész 0,5%-a;
g) 10.000.000 Ft feletti, de 200.000.000 Ft-ot meg nem haladó ügyérték esetén 86.200 Ft és a 10.000.000 Ft feletti ügyérték 0,25%-a;
h) 200.000.000 Ft feletti, de 500.000.000 Ft-ot meg nem haladó ügyérték esetén 561.200 Ft és a 200.000.000 Ft feletti rész 0,2%-a;
i) 500.000.000 Ft feletti ügyérték esetén 1.161.200 Ft és az 500.000.000 Ft feletti ügyérték 0,1%-a;
de legfeljebb 1.000.000.000 Ft ügyérték alapján járó munkadíjat kell felszámítani.
Munkadíj a tevékenységre fordított idő alapján
Amennyiben az ügyérték nem állapítható meg, úgy a tevékenységre fordított idő alapján kell a munkadíjat megállapítani. Ehhez hozzá kell számítani az előkészítéshez, valamint az eljárás lefolytatásához szükséges időt is.
A munkadíj összege minden megkezdett óra után 5.500 Ft. Ennek a munkadíjnak (1,5-től 3-szorosáig terjedően) a többszöröse is számítandó fel az ügy jellegéből következően, amelyet a díjrendelet határoz meg.
Munkadíj helyszíni eljárás esetén
A közjegyző a munkadíjának – kivéve annak az utazásra fordított idő alapján felszámított részét – másfélszeresét köteles felszámítani, amennyiben eljárását a fél kérelmére a hivatali helyiségén kívül folytatja le. Ezen kívül helyszíni eljárás esetén felszámítandó az utazásra fordított idő alapján számítandó munkadíj is, amelynek mértéke óránként 5.500 Ft.
Munkadíj munkaidőn kívüli eljárás esetén
A közjegyző a munkadíjának – kivéve annak az utazásra fordított idő alapján felszámított részét – kétszeresét köteles felszámítani, amennyiben eljárását a fél kérelmére 18 óra és reggel 8 óra között, munkaszüneti napon vagy az általános munkarend szerinti heti pihenőnapon folytatja le.
Munkadíj különösen terjedelmes, bonyolult vagy nehéz jogi megítélésű ügyek esetén
A közjegyző a munkadíjának – kivéve annak az utazásra fordított idő alapján felszámított részét – kétszeresét köteles felszámítani, amennyiben különösen terjedelmes, bonyolult, nehéz jogi megítélésű ügyet intéz.
Munkadíj a közjegyzői okirat idegen nyelven történő elkészítése esetén
A közjegyző a munkadíjának – kivéve annak az utazásra fordított idő alapján felszámított részét – kétszeresét köteles felszámítani, amennyiben az okiratot, tanúsítványt a fél kérelmére idegen nyelven készíti el.
Költségtérítés
A költségtérítés tételben foglalt készkiadások a közjegyzői tevékenység ellátásával kapcsolatban merülnek fel az adott ügyben, pl. utazási, szállás-, postaköltség, leírási díj, tanú, tolmács költségtérítése stb. Ezek különösen az irodán kívüli munkavégzés, illetve a felmerült és igazolt postaköltségek kapcsán jelentkezhetnek. Ilyennek minősül továbbá a leírási díj (150 Ft/oldal), az ún. archiválási költség – amely nemperes ügyek vonatkozásában 1.500 Ft, közjegyzői okiratok vonatkozásában pedig 5.000 Ft –, valamint az eljárás során készült irat nem hiteles másolatáért a közjegyző részére felszámítandó, oldalanként 150 Ft másolati díj is.
Költségtérítésként a készkiadásokon felül a közjegyző részére a munkadíj (általában) 40%-ának megfelelő költségátalányt kell fizetni.
A közjegyzői díj megtérítése
A közjegyző részére a törvény alapján végzett közjegyzői tevékenységéért munkadíjat és költségtérítést kell fizetni, amit az eljárás kezdeményező fél, hivatalból indult eljárás esetén az abban érdekelt fél köteles megfizetni (több fél esetén a fizetési kötelezettség egyetemleges). A közjegyzői díj várható összegéről a tevékenység megkezdésekor a felet a közjegyző tájékoztatja.
A közjegyzői díj a közjegyzői tevékenység befejezésekor esedékes, de a közjegyző esetenként előlegre tarthat igényt, amelytől a kérelemre induló eljárás megkezdését függővé teheti. Az előleg összege természetesen beleszámít a közjegyzői díjba.
Amennyiben a közjegyző eljárása – rajta kívül álló okból – befejezetlen marad, úgy a díjára a ténylegesen elvégzett munka arányában tarthat igényt.
A fél fizetési kötelezettségének az eljáró közjegyzőnél készpénzzel történő fizetéssel vagy választása szerint
a) ha ezt a lehetőséget a közjegyző biztosítja, akkor fizetési számlára történő készpénzbefizetéssel – a befizetés tényét igazoló eredeti szelvényt ebben az esetben a kérelemhez mellékelni kell –,
b) átutalással – az átutalás tényét a Magyar Országos Közjegyzői Kamara honlapján közzétett módon kell igazolni – vagy
c) bankkártyával kezdeményezett átutalással
tehet eleget.
A közjegyzői díj banki átutalással való megfizetése esetén az átutalás tényét az alábbi módok valamelyikén kell igazolni:
– a bank által a visszavonhatatlan átutalásról kiállított igazolással;
– az ügyfél által a netbankjából letöltött elektronikus bizonylattal és ennek alapján az átutalás közjegyző bankszámlájára való megérkezésének közjegyző általi ellenőrzésével.
Az egyes közjegyzők bankszámlaszámai elérhetők a MOKK honlapján a közjegyző-kereső funkció használatával a https://start.mokk.hu/kozjegyzokereso.html?theme=dark#x linken.
A közjegyző az általa felszámított díjról költségjegyzéket állít ki, melyben az egyes díjtételeket munkadíj, költségátalány és készkiadás szerinti bontásban tünteti fel.
A közjegyzői díjjal kapcsolatos kifogás
Ha a fél a közjegyző által a költségjegyzékben feltüntetett munkadíj és költségtérítés összegét kifogásolja, egyeztetés végett a közjegyző székhelye szerinti területi közjegyzői kamara elnökségéhez fordulhat. Ha az egyeztetés eredményeként a fél és a közjegyző között egyezség jött létre, a területi közjegyzői kamara elnöksége ezt jegyzőkönyvbe foglalja. Ha az egyeztetés eredménytelen marad, a közjegyző vagy a fél az el nem ismert igényt bírósági úton érvényesítheti.
A közjegyzői költségjegyzék a Vht. 16. §-ának a) pontja alapján végrehajtható.
Tájékoztató a közjegyző által kiállított számviteli bizonylattal kapcsolatban
A közjegyző tevékenysége közhatalmi tevékenység, az az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (ÁFA tv.) 7. § (1) bekezdés hatálya alá tartozik, ezért nem köteles számlát kibocsátani. Ez a tény minden számviteli bizonylaton feltüntetésre kerül.
Az ÁFA tv. 7. § (1) bekezdése szerint ugyanis nem gazdasági tevékenység és nem eredményez adóalanyiságot a Magyarország Alaptörvénye által, illetőleg az annak felhatalmazása alapján megalkotott jogszabály alapján közhatalom gyakorlására jogosított személy, szervezet által ellátott közhatalmi tevékenység [vö. ÁFA tv. 159. § (1) bek., 7. § (1) bek.].
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 166. § (1) bekezdése szerint számviteli bizonylat minden olyan a gazdálkodó által kiállított, készített, illetve a gazdálkodóval üzleti vagy egyéb kapcsolatban álló természetes személy vagy más gazdálkodó által kiállított, készített okmány (számla, szerződés, megállapodás, kimutatás, hitelintézeti bizonylat, bankkivonat, jogszabályi rendelkezés, egyéb ilyennek minősíthető irat) – függetlenül annak nyomdai vagy egyéb előállítási módjától -, amely a gazdasági esemény számviteli elszámolását (nyilvántartását) támasztja alá.
Fentiek alapján az ügyfél nem kérheti számla kibocsátását a közjegyzőtől közhatalmi tevékenysége körében.
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 166-169. §-ai rendelkeznek a számviteli bizonylatokról, ezen belül a 167. § írja elő a könyvviteli elszámolást közvetlenül alátámasztó bizonylat általános alaki és tartalmi kellékeit. E rendelkezések alapján a számviteli bizonylaton a vevő adószáma nem kerül feltüntetésre, mivel ezen adat nem kötelező eleme a számviteli bizonylatnak.
A közjegyző a közhatalmi tevékenységével összefüggésben tehát nem állít ki számlát, e gazdasági esemény elszámolására a számviteli bizonylat szolgál. A közjegyzőnek technikailag sincsen lehetősége számla kibocsátására e tevékenység keretében, mert a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 54. § (1) bekezdés q) pontja értelmében kötelezően és kizárólagosan használandó számlázó program ezt a fentiek miatt nem is teszi lehetővé.
A pénzmosás elleni küzdelmet mind a nemzetközi szervezetek, mind az állam kiemelten fontos feladatnak tartja. E küzdelem részeként egyrészt a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) 399. §-a szigorú büntetési tételeket állapít meg a pénzmosás bűncselekményének elkövetése esetére, másrészt pedig a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2017. évi LIII. törvény (Pmt.) különféle kötelezettségeket ír elő a gazdasági élet szereplői és az egyes hatóságok részére. A Pmt. a közjegyzők vonatkozásában speciális szabályokat fogalmaz meg a pénzmosás elleni küzdelem terén. A közjegyző eljárása ugyanakkor csak a törvényben meghatározott bizonyos korlátozásokkal tartozik a Pmt. hatálya alá.
Milyen tevékenység folytatása során terhelik a közjegyzőt a törvényből eredő kötelezettségek?
A Pmt. szerint a közjegyzőt, illetve a közjegyzőhelyettest ügyfél-átvilágítási és bejelentési kötelezettség terheli. Ennek esetei, ha a közjegyző, illetve a közjegyzőhelyettes
1. bizalmi őrzést végez,
2. a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvényben (Kjtv.) meghatározott polgári nemperes eljárást folytat le a következő jogügyletek előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatban:
a) gazdasági társaságban vagy egyéb gazdálkodó szervezetben lévő vagyonrész (részesedés) vétele, eladása,
b) ingatlan vétele, eladása,
c) gazdasági társaság vagy egyéb gazdálkodó szervezet alapítása, működtetése, megszűnése,
d) bizalmi vagyonkezelési szerződés vagy bizalmi vagyonkezelés létesítésére irányuló egyoldalú jognyilatkozat.
A fenti kötelezettség a közjegyzőt nem terheli, ha
a) a bejelentés alapjául szolgáló adat, tény vagy körülmény az eljárás megindításának a szükségességével összefüggésben a felek kioktatása során jutott a tudomására,
b) a közjegyző – a Kjtv.-ben szabályozott polgári nemperes eljárásokon kívüli – nemperes eljárást (pl. fizetési meghagyásos eljárást, hagyatéki eljárást, egyéb nemperes eljárást) folytat le; továbbá akkor sem, ha
c) a kért szolgáltatás közjegyző általi előzetes egyeztetését követően az üzleti kapcsolat nem jön létre, vagy
d) a közreműködést a Kjtv. 5. §-a alapján megtagadja.
Az itt taxatíve felsorolt ügyleteknél minden közreműködés (ideértve aláírási címpéldányon aláírás hitelesítését is) értékre tekintet nélkül a Pmt. hatálya alá tartozik, és kötelezettséget ró a közjegyzőre.
A Pmt. által előírt ügyfél-átvilágítási kötelezettség
A közjegyző az ügyfél-átvilágítást köteles alkalmazni az üzleti kapcsolat létesítésekor, illetve ha a korábban rögzített adatok valódiságával vagy megfelelőségével kapcsolatban kétsége merül fel. Az ügyfél-átvilágítás magába foglalja:
– az ügyfél azonosítását és a személyazonosságot igazoló ellenőrzését,
– a tényleges tulajdonos azonosítását és személyazonosságot igazoló ellenőrzését,
– az üzleti kapcsolat céljának és tervezett jellegének feltárását,
– az üzleti kapcsolatra vonatkozó adatok [a szerződés típusának, tárgyának és időtartamának, az ügyfél kockázati szintjének, illetve a teljesítés körülményeinek (hely, idő, mód)] rögzítését.
A személyazonosságot igazoló ellenőrzés során a közjegyzőnek a természetes személy személyazonosító okmányát és annak érvényességét, jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező más szervezet esetén harminc napnál nem régebbi – a Pmt.-ben meghatározott – okiratot kell ellenőriznie.
A Pmt. által előírt bejelentési kötelezettség
Bejelentkezési kötelezettség akkor terheli a közjegyzőt, ha a Pmt. által érintett közreműködése során pénzmosásra, terrorizmus finanszírozására vagy dolog büntetendő cselekményből való származására utaló adat, tény, körülmény merül fel. A bejelentést a közjegyző teljesíti, a bejelentésnek a területi közjegyzői kamara részére való megküldésével. A területi közjegyzői kamara elnöke által kijelölt személy továbbítja a közjegyzőtől érkezett bejelentést a pénzügyi információs egységként működő hatóságnak, azaz a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Központi Hivatala Pénzmosás Elleni Információs Irodájának.
A közjegyző bejelentési kötelezettségének teljesítése nem tekinthető a Kjtv.-n alapuló titoktartási kötelezettsége megsértésének. A Pmt. alkalmazásában a közjegyzőt nem terheli a Kjtv. 3. §-ának (2) bekezdésében előírt kötelezettség, azaz aggályos körülmény észlelése esetén nem kell erre felhívnia a fél figyelmét.
A Pmt. 76/A. §-a szerinti éves jelentés
jelentés a 2020. évre vonatkozóan
jelentés a 2021. évre vonatkozóan